Miért is varrunk? Mert leszakadt egy gomb a kabátról? Mert megálmodtunk egy ruhát, és csak erre tudunk azóta gondolni? Vagy csak szembejött velünk egy anyag, ami tökéletesen illene a konyhába? Divat? Praktikum? Varrunk-e egyáltalán?

A varrásról általában 3 dolog jut az eszembe:

A nagymamák és a kismamák, akik erre "nagyon ráérnek", vagy egyszerűen csak fontos nekik, hogy a tétlenség helyett hasznosnak érezzék magukat, alkossanak a saját maguk és környezetük számára. A nagymamáknál ez persze még lehet egy (a neveltetésből adódóan) természetes házimunka, az örökség része, de lássuk be, hogy a plázákban nevelkedett gyermekeinknek néha el kell magyarázni, hogy "Csillagom, nem kell azért új kabátot venni, mert leszakadt róla egy gomb!". Az elmúlt években kismamává avanzsált ismerőseim között olyannal ugyan még nem találkoztam, aki arra panaszkodott volna, hogy nem tud mit kezdeni a rászakadt szabadidővel, viszont az valóban fontosabb lett számukra, hogy a munkahelyi feladataik kiesésének következtében felszabadult energiákat, kreativitást másba fektessék. Egyszerűen azért, hogy ne érezzék magukat parkolópályán.

A következő gondolatom a méregdrága designer darabok, a presztízsértékű extravagancia, az elsősorban  divatbemutatókra varrt haute couture összeállításoktól a prêt-à-porter kollekciókig terjedő iparág, szakma. Ez mindenképpen egy, hétköznapi ember számára kivitelezhetetlennek tűnő, távoli, megugorhatatlan elvárásokat támasztó világ, amiért mindenképpen a pénztárcánkba kell nyúlnunk.

A sort pedig az a ruhakupac zárja, amit a szekrényem mélyén rejtegetek évek óta azzal a magamnak tett ígérettel, hogy majd "felvarrom a gombot", vagy "majd elviszem anyunak, hogy hajtsa fel az alját". Olyan kupacom is van, amiben a "majd belefogyok/hátha megint felszedek pár kilót" kategóriás darabokat őrzöm. Mindannyian tudjuk, hogy ezek csak a helyet foglalják.

Végiggondolva a fenti témákat, és beismerve magamnak, hogy mennyire szeretek öltözködni, viszont annál kevésbé szeretek rá súlyos összegeket költeni, arra jutottam, hogy ideje elmélyülnöm egy kicsit ebben a varrás dologban.

A varrótanfolyam

Lévén, hogy van otthon egy ősrégi (de már elektromos) varrógépünk, talán nem voltam teljesen zöldfülű a háromnapos alapozó képzésen, amit sikerült beiktatnom a hónapomba. A szűk időkeret ellenére elméleti és gyakorlati tudás is bőségesen ragadt ránk, és eljutottunk odáig, hogy elhisszük, hogy a függöny elszegésén kívül is van élet a varrógép mellett számunkra.

Első délután a varrógép működését, részeit beszéltük át, kiderült, hogy nem olyan bonyolult ez felhasználói szinten, mint ahogy ezt elképzeli az ember. Villamosmérnökök persze nem lettünk, de a kisebb problémákra kaptunk megoldási lehetőségeket. És közben varrtunk. Rengeteget varrtunk, ki gyorsabban, egyenesebben, ki komótosabban, de a harmadik nap végén minden résztvevő egy neszeszerrel, 2 párnahuzattal, egy szoknyával és egy komplett zsebes nadrággal ment haza.

Olyan feltételezéssel mentem erre a képzésre, hogy a cikk elején említett nyugdíjas/kismama osztályba fogok becsatlakozni, és kilógok majd a sorból, de jó nagyot tévedtem. Nyugdíjas korosztály egyáltalán nem volt a teremben, kismama elvétve akadt, de a többség olyan fiatal lány/nő volt, akik szeretnék megvalósítani saját ötleteiket, a háztartási varrás mellett a divat oldaláról érkeznek az ambícióik.

A férfiak: puszta kíváncsiságból (és nyilván szociológiai tanulmányaim hatására) feltettem a tanfolyam végén a kérdést, hogy vajon férfiak szoktak-e jelentkezni varrótanfolyamra. A válasz szerint nagyon ritkán, de szoktak, viszont nem fogadják a jelentkezésüket, mert furcsa lenne, ha ők is női ruhadarabokat varrnának a lányokkal együtt. Nos, én nem gondolom, hogy ez az érvelés 2016-ban megállja a helyét, de ezzel majd egy másik alkalommal foglalkozom.

Az internet segít

 A tanfolyam után első utam egy újságoshoz vezetett (milyen régimódi), hogy megvegyem a Burdát. Remek volt, hogy már tudtam, hogyan kell értelmezni 1-2 eddig feleslegesnek titulált oldalt, és fel tudtam mérni, hogy mi az, amivel érdemes lenne kezdenem, de persze a XXI. század gyermekeként nekem már nem volt elég ennyi információ és lehetőség. Egyből látni akartam a világ összes szabásmintáját, hogy az év hátralévő részében csak ezzel foglalkozhassak (igen, nagyon reális gondolat, tudom).

Csatlakoztam különböző, közösségi oldalakon található csoportokhoz, de ott elég magas volt a neszeszervarrók létszáma, ami engem különösebben nem hozott lázba. Míg végül találtam néhány linket Pinterest cikkekben, ahol ingyenesnek reklámozott modelleket lehetett találni. Itt végleg megbizonyosodhattam arról, hogy varrni menő dolog, még ha Magyarországon ez annyira nem is köztudott. Nem baj, pár év múlva ide is elérhet a hullám

Ha valaki a neten keresgél, talán egyik első gondolata a Burda honlapja, amire igencsak ráférne egy kis tatarozás. Annak ellenére, hogy ez az oldal a divatról szól, elég sok elavult dolgot találtam a címlapon, pl.: iwiw link :), ami már nem is működik persze, de nem tudom, hogy hogy engedhetik meg maguknak az ilyen figyelmetlenségeket. Az egész honlap átláthatatlan, nem felhasználóbarát. Kivéve talán a webshopot. Bár szintén meglepő volt számomra, hogy csak úgy tudok előfizetni az újságra, hogy elküldöm nekik a rendelést a címemmel, és küldenek nekem egy postai csekket, amivel véglegesítem a rendelést. Khm. 2016-ot írunk. Ébresztő!

A német és angol nyelvű oldalak lényegesen jobban muzsikálnak, úgyhogy azok között tényleg lehet jókat találni, és elkezdeni azonosulni az új trenddel, a varrással!